Amikor nem ismer meg
Megjelent:
Röviden, egyszerűen
- Ha nem ismeri fel, nem azért van, mert nem szereti. A betegség teszi.
- Mutatkozzon be nyugodtan, minden alkalommal.
- Az érzések tovább megmaradnak, mint a nevek.
- Az Ön fájdalma is valódi. Beszéljen róla valakivel.
Egy nap a lánya megkérdezi: „Ki maga?” Vagy a férje az idegennek kijáró udvariassággal köszön. Kevés dolog fáj ennyire. Sok gondozó mondja, hogy ez volt az a pillanat, amikor igazán megértette, mit jelent a betegség.
Mi történik ilyenkor?
A betegség az emlékezet újabb rétegeit veszi el először. Ezért fordul elő, hogy a beteg a felnőtt gyermekét nem ismeri fel, de fiatalkori fényképén igen; vagy hogy a társát a szüleivel téveszti össze. Ez nem érzelmi elutasítás. A felismerés képessége sérült, nem a szeretet.
Ami segíthet
- Köszönjön a nevén, és mondja meg, ki Ön: „Szia, anya, Zsuzsa vagyok, a lányod.” Ez nem megalázó, hanem kedvesség.
- Ne tegye próbára: a „Tudod, ki vagyok?” kérdés szorongást kelt.
- Ha más néven szólítja, nem kell kijavítania. Fogadja el, és figyeljen arra, mit érez közben.
- Hozzon olyat, ami a közös múltra emlékeztet: egy fényképet, egy dalt, egy illatot.
Az érzések megmaradnak
Kutatások és gondozók tapasztalatai is azt mutatják, hogy egy látogatás öröme akkor is megmarad, amikor maga a látogatás már kiesett az emlékezetből. Az, hogy jól érezte magát Önnel, számít, még ha nem is tudja megmondani, ki volt ott.
A gyász a búcsú előtt
Sok családtag úgy érzi, hogy már azelőtt gyászol, hogy a szerette meghalt volna. Ezt az érzést előre gyásznak is nevezik, és nagyon gyakori. Nem kell szégyellnie. Beszéljen róla barátokkal, más gondozókkal, és ha nagyon nehéz, kérjen segítséget.
