Az Alzheimer-kórról – családtagoknak
Megjelent:
Röviden, egyszerűen
- Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb formája. Lassan, évek alatt halad előre.
- Nem a szeretett ember „rossz akarata”, ha felejt vagy ingerült: a betegség teszi.
- A diagnózist és a kezelést mindig orvos állítja fel és tervezi meg.
- A családnak nem kell egyedül vinnie a terhet: van segítség, és érdemes időben kérni.
Sok család ugyanígy kezdi: valaki észreveszi, hogy anya háromszor kérdezi meg ugyanazt egy délután alatt, vagy hogy apa, aki negyven évig maga intézte a csekkeket, egyszer csak nem találja a postára vezető utat. Először legyintünk – „öregszik” –, aztán egyre többször szorul el a gyomrunk. Ez az írás azoknak szól, akik most kezdik megérteni, mi történik.
Mi az Alzheimer-kór?
A demencia gyűjtőnév: olyan állapotokat jelöl, amelyekben az emlékezet, a gondolkodás, a tájékozódás és a mindennapi önellátás fokozatosan romlik. Ennek a leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, de vannak más formái is, például az agyi érelmeszesedéssel összefüggő demencia. Hogy egy családtagnál pontosan melyikről van szó, azt csak orvosi kivizsgálás döntheti el.
Az Alzheimer-kór lassan halad. A legtöbb családban éveken át tartó út, amelynek a különböző szakaszai más-más feladatot adnak a hozzátartozóknak.
Feledékenység vagy betegség?
Mindannyian elfelejtünk neveket, és mindenki keresett már kulcsot. A különbség abban van, hogy a betegség a mindennapi életet kezdi akadályozni. Néhány jel, amelyre érdemes figyelni:
- a nemrég történt dolgok gyorsan kiesnek, a régi emlékek viszont megmaradnak;
- a jól ismert feladatok – főzés, számlák, bevásárlás – egyre nehezebben mennek;
- ismerős helyen is előfordul, hogy eltéved;
- megváltozik a hangulata, gyanakvóbb, visszahúzódóbb vagy ingerlékenyebb lesz.
Ha ezek közül többet is lát, ne várjon. A háziorvos meg tudja ítélni, szükség van-e szakorvosi vizsgálatra. A korai kivizsgálás azért is fontos, mert a hasonló tüneteket okozó, kezelhető állapotokat így ki lehet zárni.
Mire számíthat a család?
A korai szakaszban a beteg sokszor még önállóan él, de egyre több emlékeztetőre és segítségre szorul. Ilyenkor van a legjobb alkalom arra, hogy közösen, vele együtt beszéljék meg a jövőt: ki intézze a pénzügyeket, hol szeretne élni, mi fontos neki.
A középső szakaszban a felügyelet egyre több időt kíván. Gyakoribbá válhat a nyugtalanság, az éjszakai ébrenlét, a kóborlás. A késői szakaszban a beteg a mindennapi ellátás minden részében segítségre szorul.
Nem mindenkinél egyformán zajlik ez az út, és a szakaszok határai sem élesek. Amit biztosan mondhatunk: a családnak a betegség minden szakaszában joga van a segítséghez.
Amit ma megtehet
Írja fel egy füzetbe, mit vett észre, mikor, milyen helyzetben. Ez segít az orvosnak, és Önnek is. Kérdezzen bátran, és vigyen magával valakit a vizsgálatra. És ne feledje: amit érez – szomorúság, düh, tehetetlenség –, az természetes. Sokan járnak ugyanezen az úton.
