Az Alzheimer-kórról

Becslések szerint jelenleg világszerte mintegy 24 millió áldozata van az Alzheimer-kórnak és a demencia egyéb formáinak. 7 másodpercenként azonosítanak egy-egy új esetet a világban. A betegek száma 2020 eléri a 40 milliót, és 2040-re meghaladja a 81 milliót, de a kormányok egészségügyi és szociális rendszerei nincsenek felkészülve az ellátórendszert fenyegető roppant támadásra. 

A szakértők és a szakirodalom becslései alapján, valamint figyelembe véve a demencia-előfordulás európai gyakoriságát, Magyarországon a 60 év feletti lakosság 12-15 %-nál azaz 250-300 ezer embernél fordul elő valamilyen demencia. Magasabb életkorban, a demencia 50-70 százaléka az Alzheimer-kórra vezethető vissza. 

Az Alzheimer-kórban szenvedők száma elérheti a 160 ezret, de a betegségben érintettek (családtagok) száma viszont ennek a többszöröse, hiszen a 160 ezer beteg ugyanennyi család, gyermek és unoka életét változtatja meg gyökeresen a későbbiek során.

Demencia: orvosi szaknyelven így mondják a feledékenységet, az emlékezetzavart. A demencia a szellemi funkciók olyan mértékű romlása, amely már a mindennapi élet normális tevékenységeit is érinti. Romlik a gondolkodás, a felismerés, az emlékezés, a figyelem, a tanulás, a beszéd, az írás, a megítélés, az önellátás, a körülményeknek megfelelő viselkedés, az érzelmek kontrollálása, a mozgás, valamint károsodik a személyiség, végül minden egyéb szellemi funkció lassú és fokozatos elvesztéséhez vezet. A valóságban e mögött legtöbbször az Alzheimer-kór rejtőzik.
 

Hogyan jelentkezik e betegség?

A betegség lefolyása sokféle lehet, azonban minden esetben a feledékenység fokozódása a betegségre utaló legszembetűnőbb jel. Kezdetben ez a feledékenység csupán apróságokra és jelentéktelen dolgokra terjed ki, végül azonban akár a legközelebbi hozzátartozók vagy a beteg saját tükörképének fel nem ismerésével is járhat. Az Alzheimer-kór első jelei gyakran hosszú időn keresztül észrevétlenek maradnak, vagy csupán maguknak az érintetteknek tűnnek fel. Ennek a következménye az, hogy sokan az öregedés velejárójának tekintik a szellemi leépülésre utaló tüneteket, pedig már ebben a stádiumban is szükséges lenne orvoshoz fordulni, mivel ezek már jelenthetik az Alzheimer-kór kezdetét is. A betegség korai felismerésével és a hazánkban is alkalmazott gyógyszeres terápiák minél előbbi elkezdésével lehetővé válhat a leépülés lassítása, az emberhez méltó élet folytatása.

Miképpen befolyásolja az Alzheimer-kór a családok életét?

Mivel az emlékezés, valamint a tanulási és döntési képesség csökkenése azt eredményezi, hogy az érintettek nem képesek önmagukat ellátni és cselekvéseiket értelmesen irányítani, így az Alzheimer-kórnak mélyreható következményei vannak a betegekre, a családokra, a gondozókra és az egész társadalom nézve is. A hozzátartozók gyakran tapasztalják a tudatlanságot, az előítéletet és a segítőkészség hiányát a környezetükben. A rokonok és a régi ismerősök is lassan elmaradoznak, magukra hagyva a beteget és gondozóját is.

A legnagyobb problémát mégis az érzelmi megterhelés jelenti számukra. Jóllehet, a betegeik továbbra is élnek és hosszabb időn keresztül szeretetre méltóak maradnak, mégis az élettárs elveszti párját és a gyermek a szülőjét. Gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók kétségbeesnek, amikor a beteg már őket sem ismeri meg, vagy elfelejti a nevüket is. De még ekkor is észrevehető és érezhető magatartásukból, hogy milyen fontos számukra, ha egy hozzájuk közel álló személy gondoskodik róluk mindennap.

A mi filozófiánk az, hogy a leghumánusabb megoldás, ha a beteg a lehető legtovább maradhat megszokott környezetében, ott, ahol szokásrendszere segíti mindennapi életében és ott, ahol a legtöbb emberi kapcsolatot tudja fenntartani.

Megnyugvással konstatáljuk, hogy az általunk ismert betegek nagy részét saját otthonukban, elsősorban a velük egy háztartásban élő hozzátartozók, a házastárs, a gyermekek, más rokonok vagy esetleg ismerősök gondozzák - amíg idegileg, fizikailag és anyagilag képesek - és csupán kis részük kerül ápolási otthonba.

A hozzátartozóknál jelentkező depresszió és egyéb lelki zavarok

A gondozást és az ápolást ellátó emberek a testi-lelki teljesítő és teherbíró képességük, valamint anyagi tűrőképességük határán vagy már azon is túl végzik napi 24 órás munkájukat. Nem minden esetben veszik komolyan a túlterheltség veszélyét és az ezzel járó tüneteket. Esetükben gyakran lépnek fel pszichikai és pszichoszomatikus zavarok, mint pl. depresszió vagy fejfájás, valamint gyomor és bélpanaszok, amelyeket persze hosszú időn át eltitkolnak. Hiszen megválaszolhatatlannak és megoldhatatlannak tűnő kérdés marad számukra, hogy mi lesz a párommal, az édesanyámmal, az édesapámmal, ha én is megbetegszem?